Öcsi bácsi

Szakállas gombszemű óriás, ahogy él ő itt a fejemben
kamionvezető Öcsi bácsi, utitársa a régi nyaraknak,
lányainak a bravót meg a nőknek a kávét hozta havonta
s bejárva egész Európát látott sok csuda dolgot
mint a görög csodaforrást Thermopülaia felé
mutatta nekünk, s daciából kiszállva
néztük a tájat és mintha Árkádia lenne valóban
hona szeszélyes nimfáknak és bősz faunoknak:
zsombékos zöld meredélyről patakágyban folyt a melegvíz
s mentünk fölfele, hol van esélyünk benne fürödni
hirtelen mélyvízű hőkút nyelte magába öcsémet
és a habos békalencsés víztükör újra bezárult
lenyúlt ekkor Öcsi bácsi, megvetve a parton lábát
s látom ahogy karjának szőrein ül meg a tajték
ahogy köhögő kisöcsémet nyakánál fogva kihúzza
és volt nevetés és űzése messze a félsznek,
mert minden jó, ha a vége az, s ezután már
nem fogott embert többé csak nagy halakat ki a vízből
ha néha lemennek a tóra horgászni apámmal.