A Cetka

Régen várta a pillanatot az apám, amikor teletankol,
gyújt, ráadja a gázt, tütül egyet, hívja anyámat,
munka után viszi őket a Cetka robogva a hátán.
Volt egyszer takarás olajon, mi az útra kiömlött,
de ültek - lóra ahogy kell - a nyeregbe vissza azonnal
és vala őnekik a motor ezután is hű útitársuk.
Műszakilag pedig a kifogástalan állapota
tette különleges géppé és hosszú életűvé,
ám ahogy elérte a kor, s a szemét lehunyta a lámpa,
csendbe' megadta magát, apu fogta, kitolta a kertbe
nagy fa tövébe rohadni, azután az öccse elásta.