Fosszilis apokrif

21. Nevezé pedig Isten a szárazat földnek, az egybegyűlt vizeket pedig tengernek. És látá Isten, hogy jó.

22. Azután monda Isten: legyenek utak szilárd burkolattal, mely elvezetnek A-ból B-be és vissza. Legyenek fő- és másodrendű utak az ő nemök szerint, nemzetközi főutak és autópályák az ő nemök szerint.

23. És lőn.

24. Teremté azután Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.

25. És lőn este és lőn reggel az ötödik napon.

26. És monda Isten: teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon és mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

27. És teremté Isten a kétkerekűeket, a négykerekűeket nemök szerint, kétüteműeket, négyüteműeket, nemök szerint. És látá Isten, hogy jó. És adá Isten azokat az embernek, hogy eljussanak velük A-ból B-be. És látá Isten, hogy ez jó. És látá az ember, hogy ez igen jó.

28. És lőn nagy berregés és fékeknek csikorgatása.

29. És lőn sok közúti baleset és sok vér kiontatik. Temérdek szárazföldi állat, barom és földön csúszó-mászó állat elgázoltatik. És láták az állatok, hogy ez nagyon nem jó. És látá az ember, hogy ez tényleg nem jó, de ez van.

30. Bocsátá pedig Isten a földre a dugókat és a pályamatricát, de rend nem leend.

31. Bocsátá akkor Isten a földre a fosszilis energiahordozóktól való függést, melyek hamar kimerülvén békesség hozatik, és újra tejjel és mézzel folyó Kánaán leend.

És látá Isten, hogy ez jó.

32. És mondá Isten, van még pár dolog a tarsolyomban. De az ember nem látá, nem hallá ezt meg a nagy füstben és berregésben.

33. Nem lőn világosság.