Tengernyi csillag ra-gyogott az égen és
könnyű esti szellő fúj-
dogált a tágas
beton-
térségen.
Dongónak és Éliás Tóbiásnak igen jólesett végre egy kis friss levegő a lépcsőfordulók izzaszó melege után. Még ki sem szuszoghatták magukat, mikor egy érces hang zendült meg valahol a közvetlen közelükben. - Itt vagytok végre. Körülnéztek, de csak a háztetőre szerelt hatalmas központi tévéantennákat látták. (...) S Éliás Tóbiás meg Dongó most úgy érezték, káprázik a szemük. A két központi tévéantenna ugyanis kecsesen egymásra hajolt, és gyöngéd csókokat lehelt egymás elágazásaira. - Drágám! - Édesem! - Hát ... hát ... ti beszéltek? - dadogta Éliás Tóbiás. - Mi bizony - egyenesedett fel a két hajlékony acélrúd. - Anton vagyok - mondta a magasabbik, - ez pedig imádott hitvesem: Antenna.
No comments:
Post a Comment