Monday, October 15, 2007

Megnyílt az online raklap-bolt!

http://www.cafepress.com/raklap

Pólók, kapucnis pulcsik bögrék, táskák, sapkák, rajtuk tőlem származó díszítménnyel! Nem rendelt még interneten? Kezdje meg Ön is a dróton vásárlást egy jó kiállású raklap-termékkel!

(Képeslapot innen lehet továbbra is vásárolni, az aktuális választékhoz a "LABELS" menü "képeslap" pontja vezet.)

Raklap online store just opened!

http://www.cafepress.com/raklap

Tees, hoodies, mugs, caps, bags with raklap-design! Pallet of design wares!

(Postcards also available, but HERE on this site. Check the supply by clicking 'postcard' in the menu 'LABELS'.)

Saturday, October 13, 2007

Alant képek következnek, illusztrációk egyik kedvenc mesémhez:

Békés Pál: A kétbalkezes varázsló

című könyvéhez.

Meseországot szanálták. Kész, vége, nincs többé. Az egykori lakóknak panellakásokat utaltak ki, és a lakótelepen tengeti mindennapjait az öreg király, a nyugdíjas boszorkány, a két kis dzsinn, a hoppmester, az étekfogó, a bölcs és az udvari bolond. Erre a lakótelepre kerül kétbalkezes pályakezdő varázslónk, Fitzhuber Dongó, hogy az esti lefekvés gyötrelmei elől elszökött égszínkék pizsamás új barátjával, Éliás Tóbiással együtt átjussanak, bejussanak, le és feljussanak innen oda, onnan ide, mindenféle helyiségbe, tetőre, pincébe, lépcsőházakba és lakásokba és vállvetve megküzdjenek a kukák hadseregével, a mindenkit rettegésben tartó Csikorgó Csőkorgóval, és más fura szerzetekkel, hogy kiszabadíthassák végül a legmagasabb emelet legsarokabb szobájába zárt világszép Lanolin királykisasszonyt.

A tetőn

Tengernyi csillag ra-
gyogott az égen és
könnyű esti szellő fúj-
dogált a tágas
beton-
térségen.
Dongónak és Éliás Tóbiásnak igen jólesett végre egy kis friss levegő a lépcsőfordulók izzaszó melege után. Még ki sem szuszoghatták magukat, mikor egy érces hang zendült meg valahol a közvetlen közelükben. - Itt vagytok végre. Körülnéztek, de csak a háztetőre szerelt hatalmas központi tévéantennákat látták. (...) S Éliás Tóbiás meg Dongó most úgy érezték, káprázik a szemük. A két központi tévéantenna ugyanis kecsesen egymásra hajolt, és gyöngéd csókokat lehelt egymás elágazásaira. - Drágám! - Édesem! - Hát ... hát ... ti beszéltek? - dadogta Éliás Tóbiás. - Mi bizony - egyenesedett fel a két hajlékony acélrúd. - Anton vagyok - mondta a magasabbik, - ez pedig imádott hitvesem: Antenna.

Tizedik emelet 111.

- Hiszen ak-
kor te tény-
leg be vagy
zárva! - Mi
tagadás, be
- ismerte el
a hangocska.
- A legmaga-sabb emelet legsarokabb szobájába. (...)
A varázsló fél térdre ereszkedett, hogy (miként a Nagy Rododendron oktatta a varázslóiskolában) kezet csókoljon a királykisasszonynak. Zavartan bámult az ajtóra. - Mit csinálsz? - kérdezte Lanolin az ajtó mögül. - Kezet akarok csókolni neked, ahogy ilyenkor illik. De nem megy. - Azonnal - sikkantott segítőkészen a hangocska, majd a levélbedobó résben megjelent egy apró kéz. - Köszönöm - hálálkodott Dongó, s azzal megcsókolta a LEVELEK feliratú kezet. A kéznek lanolinillata volt.


Ütött az utolsó órátok!

Kitört a háború. Micsoda küzdelem volt, micsoda küzdelem! Éliás Tóbiás karja, mint a cséphadaró, Fitzhuber Dongó varázs-
pálcája, mint az öklelő szálfa!... Hogy víttak! Hogy víttak egyedül! A kukák tömött hadrendben rohamozták őket, s visszapattantak sziklaszilárd sorukról! Döngött Nimbusz Endre Bertalan u. 6/4 oldala, és félig leszakadva leffegett Nimbusz Endre Bertalan u. 6/2 teteje, és oldalára zuhant és kiborult Nimbusz Endre Bertalan u. 6/7! Kuka elfajzott magzatai hullotak, mint a legyek.

A Csikorgó Csőkorgó

- Ki ő? - A Csikorgó Csőkorgó, másnéven Csúf Csőgö-rény. A páncélja hatalmas, és a Csokorgó Csőkorgóról, másnéven Csúf Csőgö-
rényről soha nem lehet tudni, hogy most éppen hol van a hatalmas páncéljában. Egyszerűen megtalálhatatlan. A páncélja ugyanis cső. Csövek, csupa csavaros cső, egész csőrendszer. Abban bujkál a Csúf Csőgörény és amerre jár, iszonya-
tos, rettentő a korgás és morgás, csörgés és csurgás és csikorgás: aki csak hallja, belebolondul. - Ismerem - sápadt el Éliás Tóbiás. - Hallottam már.


A világszép Lanolin

Az ajtó fel-
tárult, s ők
hujjogatva tódultak a nagyszobába. Az azonban üres volt.
A kisfiú, a varázsló, a dzsinnek, a szellemecske és az öreg-
ember megtorpantak, és tanácstalanul pislogtak. - Ki az? - hallatszott egy rémült hang, s a fürdőszoba ajtajában megjelent Lanolin királykisasszony egy szál törül-
közőben, ahogy a fürdőkádból kiugrott. Valóban világszép volt, citrom sampontól és zöldalma szappantól illatozott, fekete haja fénylett, fehér bőre világított, a vízcseppek, mint megannyi drágakő, csillogtak rajta, s a feje tetején icipici aranykorona világított, melyet még a fürdőkádban sem vett le.
Ezeket az illusztrációkat pedig Weöres Sándor versekhez készítettem. Legtöbb sora már vagy harminc éve a fejemben van, és nem igen koptak ki szerencsére. Azt hiszem, ezek voltak az első verssorok, amiket valaha megtanultam.

Révész lánya

Révész lánya, citerád
engem hí a vizen át.
Várj, jövök, csak felhuzom
rigófészek-papucsom.

Ha vihar jő a magasból

Ha vihar jő a magasból,
ne bocsáss el, kicsi bátyám.
Ha falomb közt telihold lép,
kicsi néném, te vigyázz rám.

Falu végén van a házunk,
a bozótból ki se látszik,
de az angyal, ha leröppen,
küszöbünkön vacsorázik.

Galagonya

Őszi éjjel
izzik a galagonya,
izzik a galagonya
ruhája.

Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.

Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt,
lánnyá válik,
sírni kezd.

Őszi éjjel
izzik a galagonya,
izzik a galagonya
ruhája.

Nyári este

Árnyak sora ül a réten.
Nyáj zsong be a faluvégen.
Zúg-dong sürü raj a fákon.
Békák dala kel az árkon.

Bim-bam! Torony üregében
érc-hang pihen el az éjben.

Csillag süt a szeder-ágra.
Lassan jön a pásztor álma.
Rezgő-fü a feje alja.
Nyár-éj ege betakarja.

Bim-bam! Torony üregében
érc-hang pihen el az éjben.

Tekereg a szél

Tekereg a szél,
kanyarog a szél,
didereg az eper-ág:
mit üzen a tél?

Fuj a szél, fuj a szél,
de morog a szél.
Apró ez a szoba,
Mégis belefér.

Széles világba
fut a szél magába,
nyakában a lába,
sosem érsz nyomába.