VALA

azaz

A' linómetszésrűll és a' lelki sebek behegesztéssinek módozatairúll
úgyis mint
Emese fájdalmas leány és az ő vigasztalójának
históriás költeménye

És vala éjszaka és virrasztás és vala műbőröknek
kapargatása. És vala már harmadik
órája titkoknak feszegetése, melyek
megnyílni vonakodván nem vala
előrejutás.

És szenvede vala az Egyik és
ezért szenvede vala a Másik.

És mondá ekkor az Egyik: Míg magamat
teljes valómban meg nem tapasztalom,
nem merek rálépni az útra. Amidőn a
csiga, házamba búvok, hogy a világtól
nem háborgattatván keressem a kiutat.

Felelé erre a Másik: Ne várd, hogy ennen
magadba visszabújván előbbre jutsz
lelked ösvényén, amidőn az Marsjáró
Robot sem köldökének nézésével, hanem
kívülről segíttetvén jut előre a Mars zord
ábrázatján.

Vigaszt az Egyik e szavakban nem lele,
és vala vigasztalanság és a könnyek
kiontása.

És látá az Egyiknek szenvedését a
Másik, átölelvén az ő vállait vigasztalván
és mondá:
Az út magad vagy. Ne készülj rálépni,
lépj rá, és bízz tenmagaban és önnön
döntéseidben. Amidőn a csiga haladni
akarván nem házába búvik, hanem halad.
És nyálka keletkezvén segítvén őt az
előbbre jutásban. Ezt ne feledd.

Elmosolyoda ekkor könnyein által az
Egyik és mondá:
Ez vala undorító.