raklap: September 2006

Thursday, September 14, 2006

A medvék osztályozása / Classification for bears

Osztálynévsor

Abanát Lobbanger
Béri Balabonc
Ellom-Terom Füres
Fellan Izvéda-Gom
Fili Macák-Sesely
Lafezni Martill
Lamazi Lukina Sára
Lampati Miri-Mar
Laolma Nérea
Lábati Térua
Limótea Dardoru
Loretta Übi-Mon
Lozi Tyéma-Nyasljuff
Ologa Versplit
Omin Deodonit
Oszvedda Min DeLim
Öször Majmoru
Ramacski Rühed
Rámakusi Bernóc
Romor Algóna
Ruleda Pruszvegy Rukoli
Szabó Zsolt
Tóremis Türemtrapp
Tyüfej Hátyeresz
Tyürek Mén-O-Mín
Varim-Tórem Nánus
Varmata Akril-Nárisz
Velemün Cetrisz
Vimetri Töndő Lamozit
Virkocsi Torpok-Nyányoc
Waffu Ülmön
Wallit Nyányola-Fuzz
Watopu Ohan-Gár
Wender Arbnoch
Wipoga Tüccő
Wokuzi Mohajmesz
Zabon Guámi Atthó DeLonc
Zoretta Mandrób-Nixor

Egy kis magyarázattal tartozom ehhez a fenti ügyhöz:
Egyik reggel félálomban a fejemben megjelentek ezek a nevek, egyszerre 5-6, aztán pár perc szünet, aztán megint egy-egy... És azonnal leírtam őket, annyira megtetszettek. (a Szabó Zsoltot direkt adtam hozzá)
Azért rakom fel ide őket, hogy emlékeztessenek: ne higgyük, hogy a csatornát, akit "én"-ként azonosítunk, sokszor nemcsak mi magunk használjuk.

Sosemvolt plakátok és könyvborítók / Never existed posters and book covers

VALA

azaz

A' linómetszésrűll és a' lelki sebek behegesztéssinek módozatairúll
úgyis mint
Emese fájdalmas leány és az ő vigasztalójának
históriás költeménye

És vala éjszaka és virrasztás és vala műbőröknek
kapargatása. És vala már harmadik
órája titkoknak feszegetése, melyek
megnyílni vonakodván nem vala
előrejutás.

És szenvede vala az Egyik és
ezért szenvede vala a Másik.

És mondá ekkor az Egyik: Míg magamat
teljes valómban meg nem tapasztalom,
nem merek rálépni az útra. Amidőn a
csiga, házamba búvok, hogy a világtól
nem háborgattatván keressem a kiutat.

Felelé erre a Másik: Ne várd, hogy ennen
magadba visszabújván előbbre jutsz
lelked ösvényén, amidőn az Marsjáró
Robot sem köldökének nézésével, hanem
kívülről segíttetvén jut előre a Mars zord
ábrázatján.

Vigaszt az Egyik e szavakban nem lele,
és vala vigasztalanság és a könnyek
kiontása.

És látá az Egyiknek szenvedését a
Másik, átölelvén az ő vállait vigasztalván
és mondá:
Az út magad vagy. Ne készülj rálépni,
lépj rá, és bízz tenmagaban és önnön
döntéseidben. Amidőn a csiga haladni
akarván nem házába búvik, hanem halad.
És nyálka keletkezvén segítvén őt az
előbbre jutásban. Ezt ne feledd.

Elmosolyoda ekkor könnyein által az
Egyik és mondá:
Ez vala undorító.

Csillagmorzsa

Mikor a Teremtő
mást már nem tervezve
a hetedik napon
ránézett művére,

hátradőlt a székében
egy fáradt sóhajjal,
s libbent a szellőben
a szöszke angyalhaj.

„Kész az ég, kész a föld,
Kész a hold, kész a nap,
Tengerek, nagy folyók,
állatok, madarak.

Az ember is. Hát kész a mű.„
-gondolta, de mint a tű,
kicsi morzsa a tenyerébe szúrt,
tenyerébe szúrt egy kicsi morzsa.

„Úgy, hát te vagy!"-dörmögte az Úr,
Lenézve, hogy látta, ugyan mi lapúl
Munkás-nagy markában,
Markának sarkában.

Úgy történt, hogy éji éghez
Szüksége volt fényre sokra,
S markába ragadt végül
Az ezredik csillagocska.

„Ha itt lapulsz, nem bánom, menj,
Helyed ha fent nem leled,
Raktam én már úgyis oda
Nélküled is eleget."

Szólt az Úr, s a kicsi csillag
Csóvát vetve útnak eredt,
S fényeskedve, tündöklően
Keresgett magának helyet.

Röppent erdőn, szállott égben,
Lápok fölött, esők megett,
S már-már el is szontyolodott,
Mikor csoda történhetett.

Azt, hogy honnét, vagy honnét nem
Kerültél Te éppen oda,
Nem tudom, de szemeidben
Lakik most a csillagocska.

Ott lakik és hív forogva,
ígérget és bujtogat
a játszi fény, de legényszívre,
veszélyes, mert gyújtogat.