Néha sünné vágyik válni

Vágyom néha sünné lenni, sünként élni,
kis világot lakni, naggyal nem törődni.

Nappalt átaludnám, este előbújnék,
Csillagok fényében utamra indulnék
Fognék egypár tücsköt, a hátamra almát
Szúrnék, úgy járnám az éjjel birodalmát.

Lenne egy kis kuckóm fa gyökere alatt,
Hallgatnám csendesen azt, hogy mit mondanak
A levelek, nyári víz, szél és a vakondok,
Ők lennének csak, akikkel kapcsolatot tartok.

S ha arra járva egyszer egy gonosz meglátna,
Hogy odabent alszom, s vágyna vacsorára
Az én más célra tartott, óvott sünhúsomból,
Nyúljon csak énhozzám, menten attól koldul!

Összegömbölyödve bújnék el előle,
Hátamból meg szanaszerte meredne a tüske.
Nem keresném a bajt és senkit nem okolnék,
Hagynám: menjen minden, míg én csak sün volnék.