A kis gazdasszony

tyúk

Kátai Kata

Kátai Kata,
Menta illata,
Levendula harmata!

Halld kérésemet,
Hogy kedvesemet,
Ki engem híven szeret,

Te ne izgassad,
Ne háborgassad
És kedvemre hagyhassad.

Keressed párod,
Meg is találod,
Ha szereted, imádod;

És ő is téged,
Tulipán szépet,
Rubintos ékességet.

Ha legény vólnék,
Reád omolnék,
Rajtad mindent tsókolnék;

De leány vagyok,
S ha lessz rája ok,
Várj, szemedbe-karmolok.

(Weöres Sándor)

Boldog pár

Hintaló

Szétesett a múlt
becses darabja: a hintaló,
helyben járva is kilométereit faló
lábát törte, forgója kilazult,

fakó sörénye, farka csak légycsapó,
íme, a nyerges derék, amott
a világ négy sarkában
patkószög-csillagokat rúgó lába

Piros-kék színekben indult
félszáz éve, mint ajándék ló, favorit,
akiért négy testvér szorít,
szentestére rajtra készen izgul -
Végül csapzottan, ragyogva,
befutott, mintha Kincsem lett volna,
táncolt, akár egy betöretlen vadló,
döngött a föld, trappolt a padló
Már elíziumi mezőkön
tüzes Pegazusként hőköl

(Szigeti Lajos)